Elérhetőségek:   

A hangszintézis története
----------------------------------
Telharmonium, Thaddeus Cahill 1897
Trautonium, 1928

A hangszintézis története az 1940-es évekre nyúlik vissza, közérthető formában az első tudományos publikációt Daphne Oram készítette 1958-ban, melyet az "Oramics"-technológiaként nevezett el. Tulajdonképpen ez a kezdetleges szintetizátorok működését ismertette.

Kezdetben analóg szintetizátorok fejlődtek ki, később digitálisak és az un. hibridek(analóg/digitális), majd az analóg technika reneszánsza révén divatba jöttek a virtuális analóg(ezeket DSP vezérli), illetve egyéb szoftverszintetizátorok. Nagy szintetizátor gyártó cégek(néhai és mai): - EMS(amerikai) - moog(amerikai) - Roland(korábban ACE), BOSS a leányvállalata(japán) - KORG(japán) - Oberheim(ma már olasz, régen amerikai) - YAMAHA(japán) - Waldorf(német) - QUASIMIDI(német, megszűnt, a fejlesztésbe/NUCLEON/ tönkre ment) - PPG(német volt, megszűnt) - ELKA(olasz volt, megszűnt) - E-MU(amerikai) - ensoniq(amerikai) - JoMoX(német) - clavia(svéd) - MFB(német)

Az első szintetizátor
--------------------------
Az első szintetizátornak nevezhető mesterséges hangkeltő eszközt az amerikai rádiótársaság (RCA – Radio Corporation of America) princetoni laboratóriumának szakemberei, Harry Olson és Hebert Belar készítették el az ötvenes években. Az 1949-es kiadású "A Mathematical Theory Of Music" című publikáció ösztönözte kutatásukat, mely a különféle populáris dalrészletekből készített új zene előállításának problémájával foglalkozott. A hangforrás vákuumcsöves oszcillátor volt, amelyet egy egyedi tervezésű vezérlőegység hajtott meg, a hangjegyek és egyéb paraméterek rögzítésére pedig papírtekercset alkalmaztak, amely a zeneszerző számára összetett paraméterek lejegyzését tette lehetővé. Ezáltal a létrehozott hangokhoz burkológörbét, szűrőket, modulátorokat és rezonátorokat is lehetett illeszteni. A kész hangot egy lemezvágó rögzítette azonnal, amely párhuzamosan hat darab három perc hosszúságú hangsáv tárolására volt elegendő. Ezt később egy sokkal rugalmasabb szalagos felvevőegység váltotta fel. A sávok újbóli felhasználásával összességében így 216 hangsávot lehetett rögzíteni vele. A készülék két változatban készült el (RCA MK-I néven 12 oszcillátorral és MK-II néven 24 oszcillátorral).

A szintetizátorok fejlődése
-----------------------------------

A technológia a hatvanas évekig mérete és bonyolultsága folytán csak egy szűk réteg számára volt elérhető, a hangok programozása is bonyolult, ezért inkább számítástechnikai feladat volt, mint zenei.

Az első, nagy tömegek számára is elérhető szintetizátor létrehozásához vezető első lépést 1961-ben Robert Moog tette meg, amikor is egy egészen eredeti elektronikus hangszer, az orosz Léon Theremin által 1919-ben megalkotott Teremin sorozatgyártásába kezdett. Ez tranzisztoros formánsszintézist alkalmazott Harald Bode német mérnök ötlete és közreműködése alapján. Az ´Electronics World´ magazin 1961. januári számában történt bemutatás után Robert Moog három év alatt közel 1000 Teremin kitet adott el (a felhasználó maga rakhatta össze belőle saját Tereminjét), ez alapozta meg későbbi fejlesztéseit. Egy hordozható gitárerősítő megalkotása után figyelme a szintetizátorok felé fordult. 1963 telén egy új hangkeltésre alkalmas áramkör terveit fektette le, majd az 1964. szeptemberi "Audio Engineering Society Convention" kiállításon már be is mutatta azt. Nem sokkal ezután belekezdett a szintetizátorok gyártásába, melyet Herbert A. Deutsch és Walter (később Wendy) Carlos zeneszerzők segítettek. Populáris zenére a Beatles együttes számára készült egy példány, majd Mick Jagger 1967-ben rendelt meg egy nagy moduláris rendszert (ezt a rendszert egyetlen filmzenekészítésénél használta, majd később eladta a német kísérleti elektronikus zenét készítő Tangerine Dream zenekarnak). Az átütő sikert Carlos "Switched on Bach" c. elektronikus zenei albuma hozta meg, melyben Bach szerzeményeit dolgozta fel elektronikus formában.

Az 1970-es években a nagy rendszerek helyett viszont egyre inkább szempont lett a hordozhatóság, így megszületett a minimoog, mely előre definiált beállításokat tartalmazott.

A szintetizátor rendszeresebb használata könnyűzenei együttesek által csak a hetvenes évek legvégére lett jellemző. És filmzenészek is előszeretettel használták/használják.

A magyar könnyűzenében az Omega együttes használt először szintetizátort. A szintetizátorok vezérlésének magyar úttörői voltak még a szegedi származású Szalay testvérek, MUZIX 81 nevű rendszerükkel. (Lásd: Szekvenszer címszó alatt)

Sosem lehet tudni, mit hoz a múlt. Most derült ki, hogy a legrégibbi hangfelvételek nem Thomas Edison fonográfjával készültek, hanem húsz évvel korábban.

Az Association of Recorded Sound Collections múlt heti konferenciáján be is mutatták a felvételeket! Az első, 1857-ből származón valamilyen hangszer szólal meg, a felvételt a párizsi Edouard-Leon Scott de Martinville készítette. Aztán van egy (a Realitatea.net jóvoltából meg is hallgatható) 14 másodperces beszédrészlet 1860-ból, Tasso pásztorjátékából. Tudni vélik, hogy a legrégebbi emberi éneket, egy francia népdal töredékét (10 másodperces) hangfelvételen 1860. április 9-én örökítette meg a feltaláló. David Giovannoni történésznek és társainak tavaly sikerült előbányászniuk a párizsi találmányi hivatal archívumából.

A technikai eszköz, a „fonoautograf”, amelynek szabadalmaztatását 150 esztendeje kérte a feltaláló: stílus (hegyes írószerszám-féle), nagyon finom papír, olajlámpa korma és egy hangtölcsér. Amikor 1858-ban Edisont a hangfelvétel feltalálójának kiáltották ki, a szegény mellőzött francia röpiratban kétségbeesetten fordult a párizsiakhoz: „el akarják rabolni dicsőségünket”. Most érte meg, pont 130 évvel halála után, hogy az utókor megemlékezzen róla és elismerje zsenialitását.

"Varázslatos!" - kiáltott fel David Giovannoni amerikai kutató, amikor meghallott egy reszkető, fátyolos női énekhangot. Az "Au clair de la lune" című híres francia gyermekdal 10 másodperces részlete, amely a minap a kaliforniai Stanford egyetem nagy előadótermében hangzott fel, az emberi hang mai ismeretek szerinti legrégibb felvétele.

A rendkívüli dokumentumot a First Sounds nevű, hangmérnökökből, történészekből és zenekutatókból álló, 2007-ben létrehozott csoport mutatta be az amerikai hangfelvétel-gyűjtemények szövetségének (ARSC) éves konferenciáján.

A felvételt 1860-ban, azaz 17 évvel azelőtt, hogy Thomas Edison a nyilvánosság elé lépett híres fonográfjával, a francia Edouard-Léon Scott de Martinville készítette egy úgynevezett "fonautográffal": ez a készülék egy fekete füsttel bevont papírtekercsre írta át a hanghullámokat. Edisontól azonban mégsem vitatja el a dicsőséget, mivel a francia feltalálónak nem sikerült olyan szerkezetet gyártania, amellyel a felvételt le is lehetett játszani. Ehhez 148 évet kellett várni: a kaliforniai Lawrence Berkeley nemzeti laboratórium kutatóinak sikerült meg is szólaltatni a daltöredéket egy virtuális lejátszófej segítségével.

Mint Giovannoni elmondta, tudtak arról, hogy Scott de Martinville találta fel az első hangrögzítő gépet, mindeddig azonban 1888-as volt a legrégibb megszólaltatható hangfelvétel. Most bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan is, hogy a francia feltaláló nem csupán tudományos célokra akarta művét felhasználni, hanem valódi hangrögzítésre, zenéket, nagy beszédeket szeretett volna felvenni. Egy 1878-ban kelt írásában nem kis keserűséggel állapította meg, hogy miközben Edison találmánya világszenzációt okozott, a nagyközönség nem vesz tudomást arról, hogy létezik egy francia készülék is, amely rögzíti a hangot.

Egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy kinek a hangját örökítette meg a "fonautográf". A First Sounds történészei valószínűsítik, hogy Scott lánya az előadó. A részletet viszont a modern technika csodájának köszönhetően az egész világ hallhatja.