Ezen az oldalon, az archiválás területei, a hanganyagok mentései, kiadványok, cd-k, elkészített lemezmunkák, példa hangokkal illusztrálva szerepelnek.

Az elmúlt negyven-ötven év legnépszerűbb eszközei hanghordozói, az akkori magnószalagok, kazetták, bakelit és vinyl lemezek, melyek  újra előkerűltek és reneszánszukat élik. Egy profi lemezjátszó, egy magnódeck, egy orsós magnó, és egy minőségi hangfelvételre alkalmas hangkártya, néhány  sokoldalú feldolgozó szoftver együttesével bármilyen lemezről és kazettáról vagy szalagról le lehet másolni a rajta porosodó hanganyagot. A lemezeket  a felvétel megkezdése előtt tisztítjuk, majd ezek után történhet a hordozón található hanganyag lementése. A mentés természetesen nem ennyire egyszerű, de nagy odafigyeléssel és precíz munkával teljes egészében megkaphatjuk a valamikori felvételünk hiteles másolatát. Az sem jeélent gondot ha a lemezek az úgynevezett kemény bakelitek, mert erre a század eleji média hordozókra is meg van a megfelelő eszköz amivel megmenthetjük az igazán archívnak mondható felvételeket az utókór és napjaink számára.

A felvételek utómunkálatait természetesen a mai digitális technológia segítségével folytatjuk, azért, hogy a lehető legjobb minőségben tudjuk a felvételt olyan állapotba hozni, hogy az akkori idők korhűsége ne vesszen el, de a mai fül számára élvezhető legyen.  Remélhetőleg ez a célkitűzés bárki számára meggyőző érv arra, hogy a rég elfeledettnek hitt kincseit ismét meghallgathassa a mai technika eredménye képpen.

Az archív zenei anyagok a hétköznapokban

A következő részben szeretnénk bemutatni, hogy az akkori idők csodája " HI-FI-je" a rugós és később a motoros gramofon, miként mutatkozhatott be a közönség nagy örömére. Majd a mai ember nosztalgia törekvései során ismét, a technika adta lehetőségek segítségével nyitott utat abba az irányba, hogy hogyan tudjuk újra hallgathatóvá tenni a mai fül számára a letűnt évtizedek kiváló muzsikáit.

És a következő kérdés?

Hogyan javítják ki a bedigitalizát lemezfelvételeket?

Természetesen, mindig törekszünk a legjobb minőségben átírni a hanganyagot, ugynis ettől függ a munka további sikere is.

A hanglemezt minden esetben a lehető legtisztább fizikai állapotban játszuk le, mivel sok esetben a többszöri lejátszás tovább ront a hallható minőségen. Természetesen a gramafon műszaki állapota is nagyon fontos, hogy megmaradjon az anyag hanghűsége. Nagyon fontos a lejátszó tű típusa és kifogástalan állapota is.

Az alábbi példákban bemutatjuk a valóság két szélsőséges helyzetét, az eredeti és a mai javított formájában

Az első felvétel (1. fotó ) - egy eredeti tölcséres gramofonnal , eredeti módon szólaltatja meg a lemezt.

A második felvétel (2. fotó ) - pedig már a restaurált, kijavított hangzással szólaltatja meg ugyan ezt a felvételt.

........1. fotó.............................................................. ....... ........2. fotó

Kattints a képre, a meghallgatáshoz

1. fotó

Paul Whiteman - Bing Crosby "Muddy Water" című felvétele 1928-ból, ahogy akkor halhatta, a zenerajongó.

2. fotó

Pául Whiteman - Bing Crosby "Muddy Water" című felvétele 1928-ból, restaurálva oly módon, hogy a mai fülnek hallgatható legyen, de az eredetiségét és korhűségét,  a javítások után is megőrizhesse.

A stúdió az évek során, sok olyan archív hanganyagot mentett meg az enyészettől, amiről biztosan állíthatjuk, hogy igazi zenei érték került archiválásra. A lemezek többségét soha nem adták ki újra, így csak azok a példányok maradtak fenn, melyek az archívumokban és gyűjtők birtokában maradtak fellelhető állapotban. A felvételek sokasága 1905-től egészen az 1960-as évekig öleli fel az akkori zenei élet apró részleteit. A stúdió munkája során 2002-től kezdődően, több CD lemez is megjelent Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány segítségével az archív zene kedvelői számára, amelyhez az Audio Design Stúdió is hozzátette a maga tudását. Természetesen ehhez kellett az a személy is, aki az egész sorozatot és annak etikai, zenetörténeti és lexikális részét  irányította, és a gyűjteményével is hozzájárult a régi idők művészete újraélesztését megvalósítani. És kellett az a 28 kötet is, amelyek az évek során több ezer oldallal járultak hozzá ahhoz, hogy a zeneszerető gyűjtők és olvasók minél több infomációt tudhassanak magukénak a szerző, Simon Géza Gábor jóvoltából

Az alapítvány zenei CD kiadványai közül egy, amely a Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány, a Magyar Harmonika Társaság, és az Audio Design Stúdió-val történt közös munka alapján került kiadásra 2003-ban,  Harmonika Show  címmel.

A Magyar Harmonika Társaság (MHT) arra vállalkozott, hogy egy alapos, archív válogatást tartalmazó CD-n mutassa be a magyar harmonikások aranykorát, az 1940-50 közötti időszakot. (A CD kiadása "előlege" volt az 56. Couple Mondiale nevű nemzetközi harmonikaversenynek, amelynek rendezési jogát a MHT a szlovák MCA-val közösen nyerte el a CIA Harmonika Világszövetségtől. Ha az évtized zenéjét a harmonika felől szemléljük, meglehetős eklekticizmust látunk. Az erős német hatást nyilván nem kell magyarázni, mai szemmel azonban kuriózumnak számít, hogy miképpen jelent meg a hangszer a kor divatos, amerikai eredetű tánczenéjében, a swingben. És a ráadás: rá kell jönnünk, hogy amiképpen a hazánk területén százötven éven át ideiglenesen állomásozó törökök is gondot fordítottak arra, hogy maguk mögött hagyjanak néhány dzsámit, minaretet, fürdőt, úgy az oroszok is testáltak ránk egy-két slágeres dallamot.

A válogatás a műfaj magyarországi elsőszámú kiválósága, Tabányi Mihály hat felvételével indul. Ezek elsősorban német hatású, bravúros technikával előadott darabok (Valse Musette, Akkordeon Brillant), de a korongon helyet kapott a Poljuska című orosz szerelmes sláger is, amelyet az általánosban nekünk mint a szovjet katonák viszontagságait bemutató kompozíciót kellett énekelnünk vegyes úttörőkari átiratban
("Sírnak a lányok, / Szél, ne hozz felénk ma jajszót!"), így érthetően semmi kellemeset nem idéz fel bennem. Hlaszny Béla felvételei részben a népies polkaelőadásból adnak ízelítőt, de már a jazz felé hajló kísérletek is érződnek egyes felvételeken. Ez utóbbit példázza Kállay Ottó és a Martiny együttes néhány felvétele, valamint Herrer Pál swingegyüttesének bemutatkozása, amely épp úgy szolgál Gershwin-átirattal, mint a LaRocca-féle Tiger Rag sajátos interpretációjával. A jazz vonulatból kuriózumnak számít Auer Vera együttesének Zoller Attilával közösen készített felvétele. A hangszer sokoldalúságát Bobula Lajos Liszt II. Magyar rapszódiájából készített átirata mutatja.

A CD-n szereplő archív felvételek ma már felellhetetlenek, csak néhányuk jelent meg újrakiadásban. Ilyen jellegű válogatás pedig eddig nem látott napvilágot Magyarországon. A kiadvány ráadásul az első darabja a hangszer történetét bemutató sorozatnak.

Egy, még ma is élő legenda látható a következő linken

Stúdiónk a hanglemezek, albumok sokaságát állította már helyre, mint az alábbi fotón látható albumot is. Az LP az első olyan hazai kiadású válogatás, amely a magyar jazztörténet egy kicsi szeletkéjén keresztül mutatja be a műfajt, az 1912 - 1948-as évek között. Ebben a részben néhány felvétel illusztrálja a kor akkori zenei arculatát. (Az albumot a pécsi Pannonton 1988-ban jelentette meg Simon Géza Gábor és Csányi Attila szerkesztésében.)

Kattints a képre a meghallgatáshoz

Hungarian jazz 11 - Mocsányi - Lakos duó és a Harlem Melody Band - Oh Monah A MOCSÁNYI-LAKOS duo a néger duettek stílusában, sok humorral adta elõ mûsorszámait. Elõadásukban felfedezhetjük a scat ének nyomait. 1928 Július 3: megkezdődik a The Two Jazzers (Mocsányi László -- Lakos Tibor) karrierje a Magyar Rádióban. A duóval összesen több mint 200 felvétel készül Romániában, Ausztriában, Németországban és Magyarországon. "In 1929 - 1932 feature the best-known European jazz vocal duo of the time, the Two Jazzers from Budapest, consisting of László Mocsányi and Tibor Lakos."

A lemezkarrier előtti évek: MOCSÁNYI László 1903-ban született Budapesten. LAKOS Tibor szintén 1903-ban, de fél esztendővel késobb, ugyancsak Budapesten jött a világra. Iskolai tanulmányaik során a Markó utcai reáliskolában (gimnáziumban) ismerkedtek össze és egy életre szóló barátságot kötöttek. Kettojük közül LAKOS volt a jobb tanuló és a szebb fiú is, aki eredetileg mérnök akart lenni, majd hamarabb is nősült. MOCSÁNYI gabonakereskedőnek készült.. LAKOS Tibor a Nemzeti Zenedében Baré Emilnél tanult hegedülni. A jónevű hegedűművész-tanár 1903 és 1933 között a Magyar Királyi Operaház zenekara és a Filharmóniai Zenekar koncertmestere volt. MOCSÁNYI László az ismert német zeneszerző, Engelbert Humperdinck berlini Muvészeti Akadémia zeneszerzés mesterosztályában végzett Kelen Hugó ének és zeneszerzés növendéke volt és maga is elsősorban zeneszerzői babérokra vágyott. A Markó utcai iskola kamarazenekarában ...

Egy század eleji restaurált felvétel, 1905-ből.

A lemez Simon Géza Gábor ( Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány archívumának gyüjteménye)

A lemezen Farkas Pali czigányzenekara játsza a Náni Náni című dalt. A felvétel Budapesten készűlt 1905-ben ( H 1178 , Odeon Record No 5514. )

Az album 2002-ben került kiadásra a  Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány gondozásában, Budapesten.

A felvételt az Audio Design Studio restaurálta és készítette a hangfelvétel utómunkálatait. 

Kattints a képre a meghallgatáshoz

LP Feldolgozások

Bacsik Elek - I Love You / Lp 1974 ( with Bob Thiele )

Bacsik Elek magyarországi cigány családban született 1926-ban. Hegedülni tanult a budapesti Zeneakadémián, de érdeklődése hamar a gitár felé fordult. Később Svájcba, majd Franciaországba került, ahol együtt játszott Dizzie Gillespie-vel.1962-ben nagylemezt készített, mely a jól alliteráló "The Electric Guitar of the Eclectic Elek Bacsik" címet viseli. Ezen az albumon stílusa sokkal inkább Tal Farlow és Johnny Smith játékához állt közel, mint az európai cigány előadókéhoz. Itt egy feljátszott második sávban leginkább ritmizáló gitár részeket játszik.1966-ban az USA-ba ment, de elmerült a Las Vegas-i „kabaré” színpadi világban. 1973-ban Bob Thiele-vel kezdett dolgozni, kiadott még két LP-t, amin elektromos hegedűn, valamint gitáron játszott. Úgy tűnt, hogy talán ezzel némi népszerűségre tesz szert, de sajnos ismét elmerült a homályban.

1993-ban, a jazz közösségtől méltatlanul elfeledve hunyt el..

 I Love You - Bacsik Elek ( Az eredeti LP restaurált változata )

Side A
I LOVE YOU (6:47)
(Arranged by Elek Bacsik)
TEBO Music, Ltd-ASCAP
Elek Bacslk: violin,  Hank Jones: piano,  Richard Davis: basa; Bucky Pizzarelli: Spanish guitar;

Ray Mantilla: timbales a percussion; Richard (Pablo) Landrum: congas 8 percussion;
Grady Tate: drums;  Olíver Nelson: alto sax.

Egy restaurált LP - a hazai kiválóságok közül, a swing zenei világából

Beamter (Bubi) Jenő - Martiny Lajos

Egy felvétel az Lp-ről  -------->>>>> Kattints ide

Beamter (Bubi) Jenő - Martiny Lajos - 01 - Vibrafonkeringő
02 - Orfeo Negro
03 - Ne Felj
04 - The Man I love
05 - Hullo Levelek
06 - Cest si Bon
07 - Miert ellenkezel
08 - Buvolet
09 - I Love Paris
10 - Stardust
11 - Bicska Maxi
12 - Laura
13 - Siboney
14 - Kesore jar

MARTINY LAJOS ÉS A MAGYAR SWING


Martiny Lajos, a magyar szórakoztatózene egyik legnagyobb alakja. Tisztesnek mondható kort, 73 évet élt meg, ebből majd ötvenhét évet választott hivatásként örök szerelmének, a zenének szentelt aktív muzsikusként, alkotóművészként. Igazi all around muzsikus volt: zongorista, zeneszerző, hangszerelő, karmester. Ezen kívül a tánczenétől a jazzig, sőt azon túl a szimfonikus zenéig minden szórakoztatózenei stílusban otthonosan mozgott. Hiába tekintélyes azonban az életműve, ha az a mai kor embere számára ismeretlen, vagy csak nehezen hozzáférhető; ha felvételeit, műveit a hazai rádióállomások alig-alig játsszák. Jellemző módon Martiny egyik legjobb korszakából, az 1939-43 között készült Radiola-felvételeiből a német Black Jack kiadó 1986 végén, – a halála után – jelentetett meg egy nagylemezt. A másik nagyszerű korszakból, az 1949-1962 között működött Martiny-kvintett játékáról pedig semmilyen összefoglaló kiadvány nem jelent meg. Az elmúlt tíz évben csupán öt (!) Martiny-felvételt adtak ki újra. A Liza és az Avalon a Pannonton magyar jazztörténeti nagylemezén (Hungarian Jazz 1912-1948) 1989-ben, a Solitude, a Taint What You Do és a Lover Come Back To Me a Pannon Jazz CD-jén (Hungarian Swing 1929-1945) 1996-ban látott napvilágot. A következőkben olvasható anyag alapján mindez fájdalmasan kevésnek minősíthető. /

» Martiny Lajosról írott munkámhoz Simon Géza Gábor bocsátott rendelkezésemre interjúvázlatokat, feljegyzéseket, hangzóanyagokat. Ugyanezen az úton kerültek hozzám Bakos Anikó és Bürger Miklós kézírásos műelemzései, amelyeket felhasználtam. Ugyancsak felhasználtam két rádió és egy televízió interjút, amelyek szinte a portréműsorok mélységével foglalkoztak Martiny Lajossal. A két rádióműsor: Kotta nélkül, 1978. január 6., beszélgetőtárs Tamássy Zdenkó; Találkozás a stúdióban, 1982. július 13., házigazda Boros Attila. A Magyar Televízió 1983. június 30-án vetített Jazz című műsorában Martiny kissé a háttérben maradt a két másik vendég, Beamter "Bubi" Jenő és Radnóti Tamás mellett. Mivel belátható időn belül nem látok esélyt arra, hogy Martiny Lajos zenéje önálló hanghordozó formájában megjelenjék, inkább az elbeszélő, bemutató részek kidolgozására fektettem hangsúlyt szerény pályamunkámban. «

Martiny Lajos pályájának indulása:

Történetünk a Belső-Ferencváros egy ötemeletes, két udvaros, liftes bérházában, a Ráday utca 34-ben indul, ahol Martiny Lajos malomipari levelező, és háztartásbeli felesége a legfelső emeleten egy kisebb lakást bérelt. Martiny úr nyolc nyelven beszélt, levelezett és természetesen olvasott. Hamarosan irodavezető lett az egyik legnagyobb malomban. Szabad idejében fuvolázott, felesége pedig a kor divatos hangszerén, cimbalmon kísérte. A házaspár egy háztartási alkalmazottat is tartott, akire akkor hárult sok feladat, amikor a lakásban orvosi segédlettel megszületett az első gyermek, akit apjához hasonlóan Lajos névre kereszteltek.

A naptár 1912. június 11-ét mutatott.

Az I. világháború kitörése után a családfő Pozsonyban szolgált tisztként. Magával vitte családját is a Mihály-torony közelében lévő lakásba. Körülbelül egy évet töltöttek ott, a családlánnyal együtt. A kis Lajos Pozsonyban kezdte meg iskoláit, és az első tanévet ott végezte el. 1918-ban a család visszaköltözött a Ráday utcába, de egy nagyobb lakásba. Két szoba, - az egyik ebédlőként szolgált, - egy kisebb szoba és konyha jelentették a komfortot. Az ifjabb Martiny Lajos a Bakáts téri iskolába járt. Közben nap mint nap hallhatta szülei zenélését. A manapság különlegesnek tűnő, már-már egzotikus fuvola-cimbalom duó sok magyaros darabot adott elő házi zenélésein. Martinyék alatt lakott Magyari Imre cigányprímás, a nagyhírű Boka Károly dédunokája, akinek hanglemezeit id. Magyari Imre néven publikálták. Napközben igen sokat gyakorolt és nagy hatást tett a felettük lakó kisfiúra, aki elbűvölten hallgatta a hegedű hangját.

1921-ben Lajcsi, ahogy akkor és később is becézték, megkapta első hangszerét, egy hegedűt. A kilenc éves fiú nem keveredett túl közeli barátságba a hangszerrel – legalábbis akkor még nem. Toporzékolt és üvöltött, hogy neki nem az a hangszer kell. Zenei fantáziáját nagyon megkötötték a hegedű relatíve szűkebb lehetőségei, arról nem beszélve, hogy e lehetőségek kiaknázásához is még sok-sok év tanulásra, gyakorlásra lett volna szükség.Egy évvel később Lajcsi megkapta első pianínóját és megkezdte zongoraleckéit Paschka Aranka zongoratanárnőnél. A mindössze 22 esztendős, magas, nagyon csinos, szép hölgy óriási hatással volt Lajcsira. Mintegy hatvan évvel később Martiny Lajos még mindig hódolatteljes tisztelettel emlegette tanárnője nevét, meseszerűen szép zongorajátékát.

1924-ben született meg Martiny Magda, Lajcsi húga. Magda nem került közelebbi kapcsolatba a zenével, de felnőttként bátyja és barátai koncertjeinek, bemutatóinak elmaradhatatlan vendége lett. Az ifjabb Martiny a Reáltanoda utcai Eötvös Reáliskolába járt. Az iskola mindmáig egyike a legjelentősebb hazai középiskoláknak. Lajos 16 évesen délelőtt a reáliskolában tanult, délután a Zeneakadémiára járt, hetente három este pedig pénzt keresett a tánciskolában, ahol iskolatársai a tánclépéseket tanulták, az etikettet gyakorolták és udvaroltak. Ha még maradt ideje a kamasznak, akkor koncertekre járt. Elsősorban klasszikusokat hallgatott. Csajkovszkij volt a kedvence. Élőben látta/hallotta Bronislav Hubermant, Anton Rubinsteint, Emil Sauert, akik ezekben az években a budapesti hangversenyélet szenzációi voltak. De a hazai művészek koncertjeit is látogatta. Partitúrával a kezében hangról-hangra követte a művészek játékát. Elemezte a darabokat a koncerteken, és amikor az első gramofon a lakásukba került, akkor már hanglezekről is. Majd pedig jött a nagy szenzáció, a detektoros rádió, amely szinte a fülhallgatóhoz láncolta a jó zenére mindig kiéhezett, a zenével soha be nem telő Martiny Lajost.

A Zeneakadémián mind zongorán, mind elméletben Molnár Géza professzor volt a tanára. Napi 4-5 órát gyakorolt a zongorán. A házban, a környéken igen sok befutott zenész élt, és sok kezdő muzsikus nőtt fel. A már említett Magyari Imre cigányprímás hamarosan az első számú magyar cigányzenekar vezetője lett. Gramofonlemezeit tonnaszámra nyomták. Repertoárja a legjelentősebb szalondarabokat is magában foglalta, amint erről a korabeli lemezek meghallgatásakor magunk is meggyőződhetünk. Ugyancsak a házban lakott Szauer Zoltán hegedűművész és tanár. Ő néhány évvel később trombitásként, műsorvezetőként és nem utolsósorban hegedűsként szerepelt az Arizona mulatóban. Szauer volt a híres "neon-hegedűs", akinek hegedűjére Rozsnyai, a mulató tulajdonosa neonvilágítást szereltetett. A szomszéd házban, a Ráday utca 32-ben nőtt föl a három Pikler-fívér, akik közül Róbert és László jelentős zenei karriert futott be. Alig pár házzal odébb, szintén egy 34-es számú házban, az Üllői úton nőtt fel a Martinynál alig néhány hónappal idősebb Pál Sándor, aki mindennapos, szívesen látott vendég volt a Martiny-családnál. Pál Sándor később a Martiny-zenekar másodzongoristája, majd a Magyar Rádió jazz-zenekarának megszervezője lett.

Martiny elsősorban a klasszikusokat szerette, azok közül is a sok vonóst foglalkoztató darabokat. Emellett rendszeresen foglalkozott a napi slágerekkel, a könnyűzenének nevezett hatalmas terület meglehetősen széles spektrumával. Feltehetően már ezekben az években, 16-17 évesen ismerte és talán játszotta is pl. az Alexanders Ragtime Band-et, amelynek számtalan változata forgott a gramofonlemez-játszók korongján. A szórakozóhelyeken már 1920-tól erőteljesen hódított a jazzband. Elődeik, a magyar ragtime-zongoristák – többek között Székely Aladár és Rozsnyai Sándor, aki később az Arizona mulató tulajdonosa lett – már korábban letették névjegyüket a magyar könnyűzene asztalára. Az ún. ragtime-kompozíciók közül ugyan nagyon sok közönséges napi sláger található, de Hetényi-Heidlberg Albert Lilly Rag-je, Székely Aladár Pension Rag-je és Skeeper Rag-je nemzetközi viszonylatban is állja az összehasonlítást. Ezek a darabok sok kottakiadást értek meg, és előkészítették a talajt a jazzband-ek részére.

1928-ra, amikor Martiny Lajos már rendszeresen nyilvánosan játszott, elismert és bevett - bár sokszor támadott - könnyűzenei forma lett a szórakozóhelyeken a jazzband. Amerikai kottákból, többnyire eredeti hangszerelésekből játszották el jól-rosszul a gramofonlemezekről és a rádióadókból szinte megállíthatatlanul hömpölygő jazzt. Természetesen elsősorban a jazz könnyebb, a nagyközönség számára érthető formájáról volt szó. Hozzá kell azonban tenni, hogy a műfaj szülőhazájában, az Egyesült Államokban sem volt még ekkor pódiumművészet a jazz. Szállodák előcsarnokában és éttermeiben, kávéházakban, tánctermekben és nem utolsósorban a nagy rádióállomások stúdióiban naponta szólt a jazz. Ismerték már Louis Armstrong, Duke Ellington, Fletcher Henderson és mások nevét. Ők zseniális, és egyúttal szerencsés zenészek voltak. Naponta játszott talpalávaló zenéjüket a megfelelő menedzselésnek köszönhetően mind többen ismerték meg a világon. Zenéjük, mint tánczene, használati zene volt. Eredetiben talán több szólóval és hosszabban játszották a darabokat. A nagyközönség általában három perc terjedelmű darabokat hallhatott a gramofonlemez átlagos lejátszási idejéből adódóan. Aki lemezre akart kerülni, annak ebben a lehetőségben kellett gondolkodnia. A közönség sűrített produktumokat kapott, és itt kaptak mind nagyobb lehetőséget a hangszerelők.

Beamter (Bubi) Jenő

(1912. augusztus 7. Budapest - 1984. január 11. Budapest), a mindenki által csak Bubiként emlegetett dobos és vibrafonos a magyar jazz swing és kezdeti modern jazz korszakának kiemelkedő képességű zenésze volt. Egyike az utolsó mohikánoknak, akik még a 80-as években is sikerrel játszották a swingesen gördülő, dallamos jazzt, amellyel oly sok hívet szereztek e műfajnak Magyarországon. Az 1930-ban érettségizett Beamter Jenőt szülei hivatalnoknak szánták, de ő már hét esztendős korában, azaz 1919-ben (jazz)dobosnak készült:

„Akkoriban az apám volt a Póla kávéház tulajdonosa és én, ha tehettem, ott lógtam az üzletben és figyeltem a dobos játékát. Otthon is mindig utánoztam és két fapálcikával játozottam a falon, meg az asztalon. Érzékem volt hozzá. Egy nap vendégeink voltak a kávéházban. Apám produkálni akart, szólt, hogy ugorjak be a dobos helyére. Több se kellett nekem. Mintha csak erre vártam volna, leültem a dob mellé és mindenki ámulatára csodásan vertem a taktust.Hogy tapsoltak, barátom! „Csodagyerek" – mondták a kávéházban. „Tényleg tehetséges” - jegyezte meg az apám vendége, egy bélyegkereskedő. - ,,Tanítani kellene.” (Örkény István: Bubi)

Dobtanár helyett hegedűtanárt fogadtak mellé. 1930-ban, az érettségi után Bubi hamar megunta az irodista és a kifutófiú szerepét. Raubál Vilmos a M. Kir. Operaház tagja tanította dobolni. Szenvedélye lett a dobolás, majd később a vibrafonozás is. Életteli vérpezsdítő játéka Benny Goodman, Artie Shaw, Paul Whiteman, Jimmy Luncford jazzmuzsikájában lelt külső támaszra, akik jazzlemezeit már a megjelenés napján megvette és rendkívül szorgalmasan hallgatta. Beamter 1935-ben került a Smiling Boys zenekarba és ezzel az együttessel készítette első jazzlemez felvételeit.

A későbbiekben Martiny Lajos különböző jazzformációi (1939-1959), a Horváth Jenő vezette Radiola jazzegyüttes (1940), Vécsey Ernő együttese (1940), a Herrer együttes (1943), a Durium zenekar (1946), a Tabányi és szólistái elnevezésű együttes (1947-1949), Gyulai-Gaál János kisegyüttese (1959), a Deák Big Band (1980) voltak pályafutásának azon állomásai, amelyeknek hangzó dokumentumai ezen a CD-a nem hallhatók. Beamter Bubi legendás jazzfelvételeiből Solymossy Lajos (Lulu) (1913. február 28. Szeged – 1980. München) és Szabó József (1925. május 19. Gyöngyös - 1965. január 6. Budapest) jazz-zongoristáit közreműködésével készült duófelvételek legjavát mutatjuk be. Ezek jelentős része jó 40 esztendeje nem volt kereskedelmi forgalomban kapható. A kiadvány igazi szenzációja a zárószám, a világhírű Szabó Gábor (1936. március 8. Budapest - 1982. február 26. Budapest) legelső jazzlemez felvétele 1956-ból, amelyen Szabó ritmusgitározik

Beamter Jenő - Szabó József - Egy este a Duna bárban.

Original LP version

01 - Vibromania
02 - Scooter /Robogo
03 - Tropical Rythm
04 - Duna Boogie
05 - Big Ben Melody
06 - Jungle Telephone
07 - Rumba in Swing
08 - Wobbler
09 - Lany lesz vagy kisfiu
10 - Tropical Sound
11 - Duna-Blues
12 - Big Ben Boogie

Egy felvétel a lemezről

Beamter ( Bubi ) Jenő - Szabó József

Vibromania

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Az eredeti felvételek 1958 - 1962 között készűltek.
Original recordings 1958 - 1962.
LP (p) 1982 Krem ( Audio Design Studio 2003 )

Simon Géza Gábor

AZOK AZ 50-es ÉVEK ...


Az ötvenes évek elején mindössze néhány olyan zenész volt, aki nyilvánosan is játszhatott jazzt, illetve annak általában kommerszebb és főleg puritánabb változatát. Produkcióikat a külföldi diplomaták és a kisszámú nyugati üzletember által látogatott szórakozóhelyeken mutathatták be. Tiltott hottolás (improvizálás) csak zárt körben folyhatott, ahol a zenészek jobbára saját maguk örömére zenéltek.

A nyilvánosan is engedélyezett jazzelőadók közé tartozott Tabányi Mihály, aki mindig jó érzékkel válogatta meg zenészeit. Közöttük mindig volt 2-3 jó improvizatőr. Nem csodálkozhatunk tehát, hogy amikor egy kicsit szabadabb lett a politikai és kultúrpolitikai légkör, akkor már lemezfelvételek is készülhettek. Természetesen itt soha nem a színpadi jazzprodukcióra kell gondolnunk, hanem arra a zenére, amelyet az élvonalbeli amerikai jazz-zenészek is nap mint nap játszottak az amerikai szórakozóhelyeken, jazzklubokban. A szépen meghangszerelt témabemutatás után sorra szólóztak a hangszeresek, majd újra kollektív témabemutatás zárta a produkciót.

Tabányi Mihály együttesével tánczene címszó alatt 1954. december 20-án a Magyar Rádió 6-os stúdiójában készült el a „Vidám hétvége Pesten”, majd 1956-ban már az „In The Mood” is lemezre kerülhetett velük. Egy újabb esztendő elteltével pedig megszületett a „Boogie a harmonikán” című lemez, amelynek rejtjelzett címe az első magyar west coast stílusú felvételt fedi. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy Tabányi Mihály együttese elsőként játszott volna west coast jazzt Magyarországon, de tény, hogy velük rögzítették lemezre az első magyar west coast produkciót. Tabányi együttesei (például Lakatos „Ablakos Dezső” - altszaxofon, Dudás Lajos - tenorszaxofon, Káldor Péter - vibrafon, Tihanyi Péter - zongora, Pege Aladár - bőgő, Kovács Gyula - dob), számos olyan jazzfelvételt készítettek, amelyek bármely ugyanabban az időben megjelent „Modern Jazz” antológiában is megállták volna helyüket. De ebben a körben Tabányi zenekarai - úgy tűnik - nem voltak kívánatosak. Hogy ebben mennyi volt a koncepció vagy a szakmai féltékenység, azt ma igen nehéz lenne kideríteni. A tény viszont az, hogy Magyarország akkori talán legnépszerűbb zenekara „nem fért bele” a sorozatba.

A korszak magyar jazzfejedelme a Magyar Rádió Jazz Zenekarától való megválás után saját kvintettet alapító Martiny Lajos volt. A Váradi György (tenorszaxofon), Martiny Lajos (zongora), Kovács Andor (gitár), Kratochwill Jenő (bőgő), Kovács Gyula (dob) összetételű együttest nyugodtan nevezhetjük a tizenöt esztendős periódus magyar jazz "All Stars" zenekarának. Martiny és együttese természetesen játszhattak amerikai kompozíciókat. Érdekes tény ugyanakkor, hogy Martiny nem favorizálta a jazzfelvételeket. Míg könnyűzenészként, elsősorban szimfonikus könnyűzenészként ebben a periódusban katalógusnyi lemezt készített, addig jazzprodukcióiból mindössze néhány 1957 és 1960 között készített felvétele maradt ránk.

Az Öt perccel éjfél előtt és a Jégtánc mellett a Martiny együttes készítette el 1957-ben az első magyar rock and roll felvételt Bill Haley világslágeréből, a Rock Around The Clock szerencsére lényegesen több egy jól sikerült rock and roll felvételnél, bár ha csak az lenne a körülményeket tekintve ez sem lenne kis tett. De Martiny Lajos hangszerelői tehetsége és a kiváló kvalitású zenészek révén olyan felvétel készült, amely jó jazzes hangzásával a mai napig kellemes hallgatnivaló.

Martiny jazz-életművének egyik csúcsa kétségkívül az 1960. október 27-én rögzített Perzsavásár, Ketlebey híres szalondarabjának teljesen egyedi ízű feldolgozása. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat akkor még meglehetősen új Rottenbiller utcai stúdiójában a kvintett már ismert öt tagja mellett 3-4 fuvolás és pikoló játékos is közreműködött. Külön ki kell emelnünk Kovács Gyula invenciózus dobszólóját. Váradi György tenorszaxofon-szólóját pedig -- úgy tűnik -- , hogy közel két évtizeddel előzte meg a nagy amerikai tenorosok új nemzedékének egyik legjelentősebb tagját, David Murray-t.

Solymossy Lulu és Beamter Bubi jazzes tánczenét és tánczenés jellegű jazzt játszó duója mai füllel az ötvenes évek egyik szenzációja. 1956-os felvételsorozatunk elsősorban az előbbi jellegű produkciókból nyújt egy csokorra valót a hallgatóknak. Lulu váratlan eltávozása után Beamter Bubi nagyszerű új partnerre talált Szabó József személyében, akivel a Duna Bárban játszottak nagy sikerrel. 1958 és 1962 közötti lemezfelvételeik jelentős részét Egy este a Duna bárban címmel pár esztendővel ezelőtt a Krém márkán újra kiadták (SLPX 17725).

Az 50-es évek zenei hangvétele meglehetősen kedvező volt a nagyzenekari játéknak. Számtalan bigband alakult ma már ugyancsak képtelennek tűnő helyeken is. A Zománchuzalgyár (!) Big Bandjében többek között Nagy Iván harsonázott, Ráduly Mihály szaxofonozott. Egy zuglói kerthelyiség big bandjében Petrovits Emil zongorázott.

Rendkívül népszerű volt a Chappy zenekar. Len Huges angol trombitás és énekes magyar zenészekből álló zenekara a Corvin Áruház éttermében aratta jelentős sikereit.

A Magyar Rádió Tánczenekara 1955-től egyre több jazzes jellegű felvételt készített, elsősorban énekes szólisták és a Harsányi Ének együttes közreműködésével. Különösen figyelemre méltó az 1956-os moszkvai Clarinet Concert című lemezfelvételük, amelynek szólóját Csepek István játszotta. A még a 40-es években feltűnt szaxofonos-énekes-zeneszerző-hangszerelő Holéczy Ákos 10-11 tagú bigband hangszereléseket játszó együttese ebben az időszakban a legnépszerűbbek közé tartozott. A Holéczy együttes 1957 és 1961 között nagyszerű lemezfelvételeket készített a Qualiton repertoár részére.

E-mail:.      hangregesz@gmail.com

Tel:.  06 30 222 2912

Előző oldal

Következő oldal

 .

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.