MENÜ

 

victor-logo.jpg

 

A hang rögzítése nagyon régi álma az embernek és már a középkorban elkezdtek foglalkozni a hang mibenlétével, reprodukálásával. Az ötödik század végén Bonetius, római filozófus (475-524) már világosan leírja a hang és a mozgás gyorsasága közötti összefüggést [1]. A középkorban már sokan próbálkoztak a hang rögzítésével, azonban a hiányos tudás miatt nem túl sok sikerrel. A XVI. században élt Giovanni Battista della Porta természettudós például fémcsőben akart csapdát állítani a hangnak. Úgy gondolta, hogy ha a csőbe belebeszélünk és kellő gyorsasággal lezárjuk a cső nyílását, a hang bentmarad, és ott és akkor eresztjük ki újra, ahol és amikor kedvünk van. Lelkes, de eredménytelen kísérleteket folytatott a fémcső kellően gyors lezárására .

 

A hang rögzítésére és újra felidézésére irányuló törekvések azonban csak a múlt század második felében valósulhattak meg először. Az első, nem fantáziajátéknak számító leírást a francia fizikus-matematikus, Jean Duhamel leírásában találhatjuk meg. Ő már - ismerve a hang természetét - a levegő rezgéseit rugalmas hártya és ehhez erősített tű segítségével gondolta rögzíthetőnek valamely lágy anyagban

.

Az első, ténylegesen működő hangrögzítő és visszajátszó szerkezetet, a fonográfot, 1877. decemberében hozta létre Thomas Alva Edison. Duhamel elképzeléseinek megfelelően, Edison egy hengerre feszített lágy ónfóliára rögzítette a hangot tű, membrán és egy hangfelfogó tölcsér segítségével. A henger egy csavarmenet segítségével forgott, így a tű egy spirálmenet mentén volt képes rögzíteni a hangot (1. ábra) .

 

A fonográf megjelenése után 10 évvel, 1887. szeptember 26-án kapott szabadalmat a gramofon nevű készülékre Emil Berliner német feltaláló [3]. A gramofon egy korong felületén létrehozott spirálmeneten rögzíti a hangot (2. ábra). A korong formájú hanghordozók - a lemezek - könnyen tárolhatók, a fonográfhengerekhez képest kevesebb helyet foglalnak, egy lemez hosszabb idejű hangrészleteket képes tárolni mint egy fonográfhenger, továbbá a lemezek másolása sokkal könnyebben megvalósítható: egy megfelelően elkészített nyomóminta segítségével lehet a korong alapanyagba belepréselni a hanginformációt. Ily módon egy hangfelvétel során elkészült lemezről több száz másolatot is lehetett készíteni a lemezről készített nyomómintával. Ezek az előnyös tulajdonságok hamar népszerűvé tették a gramofont és lassan kiszorították a fonográfot a piacról.

 

A lemezek kezdetben akusztikus úton készültek: a lemez felületén a hangbarázdákat a változó hangnyomás által a hangfelfogó membránban okozott mechanikai rezgés útján hozták létre. Ahhoz, hogy a rezgés kellően erős legyen, a hangot egy nagyméretű tölcsérrel gyűjtötték össze (3. ábra). A tölcsér mérete, formája a felvételi körülményektől függött. Például zongorához U alakban meghajlított tölcsért használtak, amely olyan nagy volt, hogy a tölcsér szája lefedte a zongora tetejét. Némelyik tölcsér súlya akkora volt, hogy tartókon állt vagy zsinórokon keresztül a mennyezetre függesztették fel. A hang a tölcséren keresztül összegyűjtődött és továbbítódott a finom bőrből készült membránhoz, ahol mechanikai rezgéssé alakult.

 

A rezgést egy tű segítségével közvetítették a lemez felületéhez és karcolták bele abba. Ezt a folyamatot hívják vágásnak. Egy lemezre körülbelül 3-4 perc műsor fért rá. Kezdetben a lemeznek csak az egyik oldalára vettek fel műsort, csak 1904-ben vezették be a mindkét oldalán lejátszható hanglemezt. A lemezt 78-as percenkénti fordulatszámmal forgatták, azonban a fordulatszámot csupán a körfordulatok percenkénti leszámlálásával tudták ellenőrizni, így a valóságban a 68 és 88-as fordulatszámok között minden előfordult. Később a fordulatszámot az amerikai 60 Hz-es hálózaton 3600-at forduló motorok fordulatszámának 1:46 arányú csökkentésével 78,26-ban egységesítették.

 

 

1. ábra Egy múlt századbeli fonográf

 

Berlinerék először cinklemezbe vágták a hangfelvételt. A vágott lemeznek elkészítették galvanoplasztikai úton a pozitív nyomóformáját és erről készítették ismét csak galvanoplasztikai úton a másolatokat. Később az eredeti cinklemezről acél nyomóformát hoztak létre és ezzel keménygumiba préselték a hangfelvételt [1]. Hosszú kutatás után Berliner rátalált a sellakra, ami egy trópusi vidéken élő levéltetű elgyantásodott váladéka, melyet tisztítva hoznak forgalomba. Ez kellően puha volt a préseléshez, olcsó és jó minőségű hanglemezek voltak készíthetők belőle, ezért a sellak mindenütt felváltotta a cinklemezt és a keménygumit. A műanyagok forgalomba hozásáig nem is akadt ennek az anyagnak vetélytársa a hanglemez gyártásban. A lemezvágáshoz a sellak már nem volt olyan jó, mint a préseléshez, ezért vágáshoz viaszlemezeket használtak.

 

A hangrögzítés történetében első ízben 1920-ban egy tudományos intézet, a Bell laboratórium kezdett el foglalkozni a gramofonnal. Tisztázták a hangfelvétel fizikai és matematikai összefüggéseit és több évi kutatómunka eredményeként 1924-ben megteremtették az elektromechanikus hangfelvételi eljárást. A mikrofonnal, erősítővel és elektromos lemezvágó géppel készített felvételek frekvenciasávja és dinamikája jóval túlhaladta az akusztikus felvételekét, torzításuk pedig nagymértékben csökkent. Kialakítottak egy elektromos lemezjátszót is, ez azonban az általános elterjedéshez túl drága volt, így beérték az akusztikus lemezjátszó továbbfejlesztésével. Szintén itt kezdtek először foglalkozni a sztereo hangközvetítés lehetőségével és alkották meg 1931-ben az első kísérleti sztereó hangfelvételeket .

 

Ugyancsak 1931. szeptemberében az RCA Victor amerikai rádió és hanglemeztársaság mutatta be először a kísérleti stádiumban levő 33 1/3 fordulatszámú hosszanjátszó lemezt. Hogy a fordulatszám csökkentésével a hangminőség ne romoljon, új, jobb minőségű lemezanyagot, acetilcellulóz-polivinilkloridot használtak, ezenkívül a barázdaméretet is csökkentették. Ezért hívják ezeket a lemezeket más néven mikrobarázdás lemezeknek. A lemezek hosszú élettartama érdekében a lejátszáshoz használt tű nyomóerejét is csökkentették. Régebben körülbelül 50-100 cN értékű tű nyomóerőt használtak. Ezt 1938-ban 30 cN-ra, 1947-ben 10 cN-ra csökkentették. A régi lemezek 4 perces műsoridejéhez képest az új lemezek játékideje 20 perc volt, a hangminőség sokkal jobb lett, a lejátszás során keletkező tűzörej pedig szinte hallhatatlan. Érdekes módon, a hosszanjátszó lemez nagyon lassan terjedt el. A kezdeti lanyha érdeklődés miatt éppen az RCA vonakodott az új lemez bevezetésétől.

 

Ebben a korban kezdett hódítani a már 1905-ben Poulsen által feltalált magnetofon és úgy vélték, hogy ez kiszorítja a hanglemezt a kereskedelemből, legfeljebb a tánczenei lemezek maradnak meg. Ezért e célra percenkénti 45 fordulatszámú, kis helyen elférő lemeztípust fejlesztettek ki, amelyen a játékidő változatlanul 4-5 perc volt. A jóslat azonban nem vált be és a 33 1/3 fordulatszámú hosszú játékidejű lemezeket végül a CBS dolgozta ki és értékesítette először 1948-ban. A sztereó hanglemezeket 1958-ban kezdték forgalmazni először .

( Forrás:  Bakó Tamás Béla - Zenei anyagok zajcsökkentése )

 

 

 

 


 

A hangrögzítés története 2

avagy: cca 125 éves a hangrögzíté?!

 

Manapság olyan természetes, hogy megnyomunk egy kis pöcköt az mp3  lejátszón és már élvezhetjük is a hangok áramlását. Direkt nem azt írtam, hogy zene, mert a mai világunkban inkább csak üzemzajnak nevezendő az a tömegcucc, amivel halláskárosodást okoznak a kiadók. No, de inkább nézzünk vissza a múltba, egy kis hang-őskutatásra.

Hangrögzítés

Már az ötödik században felismerték a hang a rezgés és a mozgás közti összefüggést. Ám a hang csapdába ejtésére tett kísérletre a XVI. századig várni kellett. Giovanni Battista della Porta természettudós próbálkozott azzal, hogy egy fémcsőbe zárja a hangot, megőrizve ezzel az utókornak.

 


A valódi hangrögzítésre a XIX. század végéig kellett várni, amikor Thomas Alva Edison -Jean Duhamel alapötletére épülve-  megalkotta a Fonográfot. Ebben egy hengerre feszített ónhártyára rögzült a hang egy hangfogó tölcsér és rezgőtű segítségével.

 

 

Aztán 10 év múlva Emil Berliner német feltaláló szabadalmaztatta találmányát a Gramofont. Itt a hang rögzítése cinklemezekre történt, amiről pozitív acélmásolat készült. Ezzel aztán sok-sok száz lemezt lehetett készíteni, így a gramofon nagyon hamar kedvelt eszköz lett. A hangot a tölcsér gyűjtötte össze és egy finom bőrből készült membrán alakította át mechanikus rezgéssé.

 

 

A lemezek anyaga is változó volt, keménygumitól a sellak nevezetű gyantaszerű anyagon át a kezdetleges műanyagokig. Kezdetben a fordulatszám sem volt tisztázott, ám végül 60 Hz-es, 3600-at forduló motorok fordulatszámának 1:46 arányú csökkentésével 78,26-ban egységesítették.

1924-ben  nagy ugrásnak tekinthető a Bell intézet kutatása. Komoly fejlesztői munka után megszületett az elektromos hangfelvétel. Mikrofonnal, erősítővel és elektromos hangrögzítővel.  1931-ben pedig ugyanitt készülhetett az első sztereó felvétel is. Ám az első sztereó lemezeket csak 1958-tól kezdték forgalmazni, hiszen addig nem volt min lejátszani. 1931-ben a sztárkütyü az RCA Victor nevű gramofon volt, ami már "cetilcellulóz-polivinilklorid" anyagú fekete, mikrobarázdás lemezeket játszott le, s ezek a lemezek már komoly 20 percet voltak képesek tárolni.

Később a fordulatszámok is változtak, mert megjelentek az első, ám kezdetleges magnetofonok. Így jöttek létre a kislemezek 45-ös fordulatszámmal, majd 1948-tól a 33 1/3 fordulatszámú hosszú játékidejű lemezek.
Anyaguk végül PVC lett, s a végső formájukat egy magyar tudós közreműködésével alakították ki.

 

 


A második világháború után komolyabb technikai fejlődés indult meg. Megalkották a Paul Jackues Curie (Pierre Curie testvére) felfedezett piezoelektromos jelenség elvén működő lemezjátszó hangszedőt. Itt a piezo elektromos jelet egy kristály szolgáltatta oly módon, hogy a lemez barázdáit letapogató tűt mechanikusan összekapcsolták a kristállyal és az ilyen módon keletkező gyenge elektromos hangjelet vezették a hangerősítőhöz. Ezt végül felváltotta a mágneses-dinamikus hangszedő. Ennek legjobban a dj-k örvendenek.

 

Kitérő

A lemezjátszók után és a szalagos lejátszók között született egy ügyes fejlesztés a : TEFIFON. Dr. Karl Daniel nem sokkal a második világháború után, 1950-ben szabadalmaztatta. A Tefifon a kazettás magnetofon  ősének tekinthető, mert  ez alkalmazta először a hangrögzítő szalag kazettás változatát, amelyben egy végtelenített szalag volt a kazettában. Erre előre, gyárilag rögzítették a hangot, s e készülékkel lehetett visszajátszani.

 

 

A Tefifon napjai leáldoztak, mikor megjelentek a magnetofonok, amelyek képesek voltak az azonnali rögzítésre és visszajátszásra. A Neckermann gyár ezután inkább távolkeleti gyártmányokat importált, majd végül egy katalógusból árusító utazási irodává alakult.

A magnetofon

A mágneses hangrögzítés elvét és ezzel a magnetofont  Valdemar Poulsen (1869-1942) dán mérnök-feltaláló alkotta meg 1905-ben. Ő még mágnesezett drótra rögzítette a hangot. Ám később ez a módszer nem vált be, így született meg a mágnesezhető szalag. Az első magnetofon-készülékek orsós rendszerűek voltak, és vörös vasoxid bevonatú tekercselt szalagot használtak. Aztán az olcsóbb előállítás és a használhatóság  végett előbb fekete vasoxid, majd kobaltoxid és krómdioxid bevonattal kezdték gyártani.

 

 

De épphogy megszokottá vált, máris elavult, mert 1962-ben új forradalom kezdődött.

Kazettás magnó

A kazettás magnetofon szabadalmát a Philips cég jelentette be 1962-ben, párhuzamosan a német Max Grundig cége hasonló termékével, de a könnyebben és olcsóbban gyártható kisebb méretű Philips kazetta győztesként került ki a versenyből. A Philips Compact Casette 1963-ban meghódította a világot.

 

 

A CD

De hiába volt annyira népszerű, mennie kellett. Jött a szintén Philips fejlesztésű Compact Disc. Először ázsiai piacra dobták 1982 végén, az a CD 16 darab japán dalt tartalmazott, és hatalmas sikert aratott. Később szivárgott be a nemzetközi piacra, és meg is hódította a világot.

Egy érdekes történet vagy inkább csak legenda is kering a CD lemez körül. Amikor a 70-es évek végén, 80-as évek elején a Philips és a Sony a  compact disc paraméterein dolgoztak, először egy 11,5 cm átmérőjű, 60 perces prototípust terveztek meg. Ez az átmérő pontosan megegyezik a kazetta átlójával. Később a Sony vezetője (Norio Ohga) ragaszkodott a nagyobb kapacitáshoz és a pletyka szerint azért, mert Beethoven rajongó volt és a IX. szimfónia kényelmesen elfért a 74 perces lemezen és ezzel akart kedveskedni a feleségének. Talán igaz, talán nem, de azért jól hangzik.

 

A CD/DVD lemezek kifejlődésével a lézeres technológia is megszokottá vált. Ezzel együtt a digitális technika, a hang és képrögzítés forradalma is megújult. Akár házilag is lehetet professzionális színvonalú anyagokat előállítani, melyek a számítástechnika fejlődését is magával vonták.

Digi-világ

1993-ban jelent meg a túlságosan veszteségesen tömörítő mp2, amit csakhamar váltott az mp3, aminek gyors elterjedését a Napster ( internetes zenecserélő) és a Winamp nevű lejátszónak köszönheti.

Az első működő MP3-lejátszó – az AMP MP3 lejátszómotor - az Advanced Multimedia Products fejlesztőjének, Tomislav Uzelac nevéhez fűződik. Justin Frankel és Dmitry Boldyrev elkészítette az AMP Windowsra optimalizált változatát, s megalkotta a Winampot. 1998-ban a Winamp ingyenes lejátszó megkoronázta az MP3 sikerét.

Aztán megszületett a hordozható mp3 lejátszó is, mely 1998-ban észak-amerikai piacon jelent meg először, sikerét pedig egy pernek köszönheti, melyben bizonyítást nyert, hogy alapvetően számítástechnikai eszköz, nem pedig hangfelvétel készítésére alkalmas, tehát nem esik a törvények hatálya alá. Innen egy pici ugrással jutunk el az mp4-es formátumig, melyben már nem csak zenét, hanem mozgóképet is rögzíthetünk.

A jövő zenéje

Senki sem tudja, hogy a fejlődésnek hol a határa. Jelenleg a fejlesztők az Mt9 elnevezésű formátumon gondolkodnak, melynek alapvető újítása, hogy hat sávra bontja szét az audiofájlokat. Ez annyit jelent, hogy külön sávba kerül az ének, a gitár a basszus, és zenehallgatás közben ezeknek a sávoknak a hangereje külön-külön állítható. Vagyis egy ilyen zenefájl hallgatásakor simán elhallgattatható az eredeti ének, és bárki rákornyikálhat a kedvenc zenéjére.

125 év telt el az első hangfelvevő-lejátszó megszületése óta. Hihetetlen pályaívet láthatunk, melynek végét sejteni sem lehet. ( forrás:snail.blogter.hu )

 

Akit a hangokkal kapcsolatos érdekességek, értelmezések foglalkoztatnak, azok látogassonak el a következő oldalra. Itt sok érdekes olvasni valót találhat a HANGOK BIRODALMA című weboldalon

 

E-mail:.      audio.design.studio@hdsnet.hu

.

Tel:.  06 30 222 2912

 

Előző opldal

 

 

Következő oldal

 

 

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

 

 

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

Hírek

  • 78 éve született Robert Moog ..
    2012-05-23 08:59:51

    A hangszintézis története
    ----------------------------------
    Telharmonium, Thaddeus Cahill 1897
    Trautonium, 1928

    A hangszintézis története az 1940-es évekre nyúlik vissza, közérthető formában az első tudományos publikációt Daphne Oram készítette 1958-ban, melyet az "Oramics"-technológiaként nevezett el. Tulajdonképpen ez a kezdetleges szintetizátorok működését ismertette.

    Kezdetben analóg szintetizátorok fejlődtek ki, később digitálisak és az un. hibridek(analóg/digitális), majd az analóg technika reneszánsza révén divatba jöttek a virtuális analóg(ezeket DSP vezérli), illetve egyéb szoftverszintetizátorok. Nagy szintetizátor gyártó cégek(néhai és mai): - EMS(amerikai) - moog(amerikai) - Roland(korábban ACE), BOSS a leányvállalata(japán) - KORG(japán) - Oberheim(ma már olasz, régen amerikai) - YAMAHA(japán) - Waldorf(német) - QUASIMIDI(német, megszűnt, a fejlesztésbe/NUCLEON/ tönkre ment) - PPG(német volt, megszűnt) - ELKA(olasz volt, megszűnt) - E-MU(amerikai) - ensoniq(amerikai) - JoMoX(német) - clavia(svéd) - MFB(német)

    Az első szintetizátor
    --------------------------
    Az első szintetizátornak nevezhető mesterséges hangkeltő eszközt az amerikai rádiótársaság (RCA – Radio Corporation of America) princetoni laboratóriumának szakemberei, Harry Olson és Hebert Belar készítették el az ötvenes években. Az 1949-es kiadású "A Mathematical Theory Of Music" című publikáció ösztönözte kutatásukat, mely a különféle populáris dalrészletekből készített új zene előállításának problémájával foglalkozott. A hangforrás vákuumcsöves oszcillátor volt, amelyet egy egyedi tervezésű vezérlőegység hajtott meg, a hangjegyek és egyéb paraméterek rögzítésére pedig papírtekercset alkalmaztak, amely a zeneszerző számára összetett paraméterek lejegyzését tette lehetővé. Ezáltal a létrehozott hangokhoz burkológörbét, szűrőket, modulátorokat és rezonátorokat is lehetett illeszteni. A kész hangot egy lemezvágó rögzítette azonnal, amely párhuzamosan hat darab három perc hosszúságú hangsáv tárolására volt elegendő. Ezt később egy sokkal rugalmasabb szalagos felvevőegység váltotta fel. A sávok újbóli felhasználásával összességében így 216 hangsávot lehetett rögzíteni vele. A készülék két változatban készült el (RCA MK-I néven 12 oszcillátorral és MK-II néven 24 oszcillátorral).

    A szintetizátorok fejlődése
    -----------------------------------

    A technológia a hatvanas évekig mérete és bonyolultsága folytán csak egy szűk réteg számára volt elérhető, a hangok programozása is bonyolult, ezért inkább számítástechnikai feladat volt, mint zenei.

    Az első, nagy tömegek számára is elérhető szintetizátor létrehozásához vezető első lépést 1961-ben Robert Moog tette meg, amikor is egy egészen eredeti elektronikus hangszer, az orosz Léon Theremin által 1919-ben megalkotott Teremin sorozatgyártásába kezdett. Ez tranzisztoros formánsszintézist alkalmazott Harald Bode német mérnök ötlete és közreműködése alapján. Az ´Electronics World´ magazin 1961. januári számában történt bemutatás után Robert Moog három év alatt közel 1000 Teremin kitet adott el (a felhasználó maga rakhatta össze belőle saját Tereminjét), ez alapozta meg későbbi fejlesztéseit. Egy hordozható gitárerősítő megalkotása után figyelme a szintetizátorok felé fordult. 1963 telén egy új hangkeltésre alkalmas áramkör terveit fektette le, majd az 1964. szeptemberi "Audio Engineering Society Convention" kiállításon már be is mutatta azt. Nem sokkal ezután belekezdett a szintetizátorok gyártásába, melyet Herbert A. Deutsch és Walter (később Wendy) Carlos zeneszerzők segítettek. Populáris zenére a Beatles együttes számára készült egy példány, majd Mick Jagger 1967-ben rendelt meg egy nagy moduláris rendszert (ezt a rendszert egyetlen filmzenekészítésénél használta, majd később eladta a német kísérleti elektronikus zenét készítő Tangerine Dream zenekarnak). Az átütő sikert Carlos "Switched on Bach" c. elektronikus zenei albuma hozta meg, melyben Bach szerzeményeit dolgozta fel elektronikus formában.

    Az 1970-es években a nagy rendszerek helyett viszont egyre inkább szempont lett a hordozhatóság, így megszületett a minimoog, mely előre definiált beállításokat tartalmazott.

    A szintetizátor rendszeresebb használata könnyűzenei együttesek által csak a hetvenes évek legvégére lett jellemző. És filmzenészek is előszeretettel használták/használják.

    A magyar könnyűzenében az Omega együttes használt először szintetizátort. A szintetizátorok vezérlésének magyar úttörői voltak még a szegedi származású Szalay testvérek, MUZIX 81 nevű rendszerükkel. (Lásd: Szekvenszer címszó alatt)

     

  • Valóban mikori is a legrégebben készült hangfelvétel
    2011-09-10 12:35:02

    Sosem lehet tudni, mit hoz a múlt. Most derült ki, hogy a legrégibbi hangfelvételek nem Thomas Edison fonográfjával készültek, hanem húsz évvel korábban.

    Az Association of Recorded Sound Collections múlt heti konferenciáján be is mutatták a felvételeket! Az első, 1857-ből származón valamilyen hangszer szólal meg, a felvételt a párizsi Edouard-Leon Scott de Martinville készítette. Aztán van egy (a Realitatea.net jóvoltából meg is hallgatható) 14 másodperces beszédrészlet 1860-ból, Tasso pásztorjátékából. Tudni vélik, hogy a legrégebbi emberi éneket, egy francia népdal töredékét (10 másodperces) hangfelvételen 1860. április 9-én örökítette meg a feltaláló. David Giovannoni történésznek és társainak tavaly sikerült előbányászniuk a párizsi találmányi hivatal archívumából.

    A technikai eszköz, a „fonoautograf”, amelynek szabadalmaztatását 150 esztendeje kérte a feltaláló: stílus (hegyes írószerszám-féle), nagyon finom papír, olajlámpa korma és egy hangtölcsér. Amikor 1858-ban Edisont a hangfelvétel feltalálójának kiáltották ki, a szegény mellőzött francia röpiratban kétségbeesetten fordult a párizsiakhoz: „el akarják rabolni dicsőségünket”. Most érte meg, pont 130 évvel halála után, hogy az utókor megemlékezzen róla és elismerje zsenialitását.

  • A világ legrégibb hangfelvétele
    2011-04-30 23:15:57

    "Varázslatos!" - kiáltott fel David Giovannoni amerikai kutató, amikor meghallott egy reszkető, fátyolos női énekhangot. Az "Au clair de la lune" című híres francia gyermekdal 10 másodperces részlete, amely a minap a kaliforniai Stanford egyetem nagy előadótermében hangzott fel, az emberi hang mai ismeretek szerinti legrégibb felvétele.

    A rendkívüli dokumentumot a First Sounds nevű, hangmérnökökből, történészekből és zenekutatókból álló, 2007-ben létrehozott csoport mutatta be az amerikai hangfelvétel-gyűjtemények szövetségének (ARSC) éves konferenciáján.

    A felvételt 1860-ban, azaz 17 évvel azelőtt, hogy Thomas Edison a nyilvánosság elé lépett híres fonográfjával, a francia Edouard-Léon Scott de Martinville készítette egy úgynevezett "fonautográffal": ez a készülék egy fekete füsttel bevont papírtekercsre írta át a hanghullámokat. Edisontól azonban mégsem vitatja el a dicsőséget, mivel a francia feltalálónak nem sikerült olyan szerkezetet gyártania, amellyel a felvételt le is lehetett játszani. Ehhez 148 évet kellett várni: a kaliforniai Lawrence Berkeley nemzeti laboratórium kutatóinak sikerült meg is szólaltatni a daltöredéket egy virtuális lejátszófej segítségével.

    Mint Giovannoni elmondta, tudtak arról, hogy Scott de Martinville találta fel az első hangrögzítő gépet, mindeddig azonban 1888-as volt a legrégibb megszólaltatható hangfelvétel. Most bizonyítékok kerültek elő arra vonatkozóan is, hogy a francia feltaláló nem csupán tudományos célokra akarta művét felhasználni, hanem valódi hangrögzítésre, zenéket, nagy beszédeket szeretett volna felvenni. Egy 1878-ban kelt írásában nem kis keserűséggel állapította meg, hogy miközben Edison találmánya világszenzációt okozott, a nagyközönség nem vesz tudomást arról, hogy létezik egy francia készülék is, amely rögzíti a hangot.

    Egyelőre nem sikerült kideríteni, hogy kinek a hangját örökítette meg a "fonautográf". A First Sounds történészei valószínűsítik, hogy Scott lánya az előadó. A részletet viszont a modern technika csodájának köszönhetően az egész világ hallhatja.

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

     

Weboldal készítés ingyen

Asztali nézet